Hogyan juss el a Machu Picchuhoz: részletes utazási tippek a szent Inka városhoz

Minden perui út csúcspontja a pillanat, amikor végre a lábad lógatva nézed az inkák örökségének egyik legkiemelkedőbb alkotását: Machu Picchu romjait. Odajutni viszont nem a legkönnyebb, ha nem szeretnél kisebb vagyont áldozni az utazásra.

Fontosnak tartottam leírni pontosan hogyan, és milyen költségen lehet eljutni a Machu Picchuhoz, mivel helyi segítség nélkül talán én sem értem volna időben a helyszínre. Több beszámoló is született már, akár magyar nyelven is, de ezek ellenére is félhomályban tapogatózik az, aki eljutna a világ modern csodáinak egyikéhez.

Kérdéseket és kiegészítéseket szívesen fogadok az info@landolunk.hu e-mail címen.

Az útvonal:

Lima Cuzco

Peruban több fapados légitársaság is működik, az árak nagyon eltérőek, de a következő apróságokra érdemes figyelni: a LATAM és az Avianca áraiban benne van a carry on méretű kézi poggyász (de ezt mindig ellenőrizd, mivel gyakran változnak az utazási feltételek). A SKY airlines a legolcsóbb, de vannak olyan opciói is, amiben még egy kézi táska sincs benne, vagyis semmit nem vihetsz a fedélzetre (ilyen ultra light kategóriában még én sem utaztam soha), de gyakran kedvező árúak a standard hátizsák méretű carry on-t és az ülőhelyválasztást is magába foglaló jegyek (flex).

Többnyire a SKY airlines társasággal repültem, kétszer duplán adták el az ülőhelyet és máshova kellett ülnöm, mint amit kiválasztottam, egyszer pedig 40 USD-t fizettem, mert azt mondták a jegyem nem tartalmazza carry on méretű táskát (Cuzco reptér), írásos panasz után (Lima reptér) utólag visszakaptam az összeget. A LATAM-nál csak az lepett meg, hogy sehol nem tüntették fel a Puno – Lima közötti járaton, hogy landolunk Cuzcóban, pár utas leszáll és újabbak jönnek a fedélzetre, majd repülünk tovább a fővárosba.

Repjegyeket mindig inkognitó módban a Skyscanner oldaláról szoktam nézni.

Limától akár busszal vagy vonattal is meg lehet közelíteni Cuzcót, mindkettő 21 óra körül teszi meg ezt a távolságot. A busztársaságok megválasztásánál óvatosnak kell lenni, főleg a hegyeken átvezető utaknál, a közúti balesetek száma magas, és a halállal végződő buszbalesetek is gyakoriak. A magasabb kategóriájú buszok sem garanciái a biztonságos utazásnak, de ezek a buszok betartják a sebességkorlátozásokat (végig nyomon lehet követni egy kis kijelzőn a sebességet az utastérből), van biztonsági öv, és más biztonságot növelő kellékek. A VIP, vagy hasonló magas kategóriájú jegyet jelölő opciókat érdemes venni, viszont ez sem garancia a nyugodt pihenésre. Legajánlottabb társaság a Cruz del Sur, természetesen a jegyárak is tükrözik ezt, fele annyiba kerülnek a kisebb társaságok jegyei.

Lima Cuzco – Aguas Calientes – Machu Picchu

Két opció közül lehet választani:

1. napos túra:

Cuzco –> Aguas Calientes (legutolsó lakott település a romok alatti szurdokban)

Vonattal Cuzcóból Aguas Calientesig, vagy új nevén Machu Picchu Pueblóig 3 óra 50 perc alatt lehet eljutni, érdemes előre megvásárolni a jegyet, mivel nagyon gyorsan elfogynak. Online a Perurail hivatalos oldaláról lesz valószínűleg a legolcsóbb: https://www.perurail.com/trains/vistadome/ , ha nem sikerül jó árban találni, érdemes megnézni az Incarail oldalát is: https://incarail.com/

A legolcsóbb azt jelenti, hogy ha szerencséd van, akár 20 dollárért is kaphatsz egyirányú jegyet, de az átlag retúrjegy ára valahol 100-200 USD között lesz. Lényegesen olcsóbb lehet, ha eljutsz Ollantaytambóba, annak költségeit majd a többnapos túránál részletezem.

Aguas Calientes – Machu Picchu bejárata

Aguas Calientesben a vonatállomás közel van az egyik buszmegállóhoz, ahonnan a busz felvisz Machu Picchu bejáratához, csak követni kell az embereket, át a hídon. Minden 5 percben indulnak buszok, reggel és csúcsidőben viszont folyamatosan közlekednek, amint megtelik egy busz, a menetidő 30 perc. Itt is érdemes előre jegyet váltani, az áron nem változtat, de időt lehet spórolni. Minden jegyet kinyomtatva kell bemutatni, de a szállásodon akár azelőtt este is kinyomtatják.

https://www.boletomachupicchu.com/servicio-bus-machu-picchu/

2. Többnapos túra:

Természetesen a #slowtravel és a költségkímélő utazás jegyében ezt az opciót választottam, pedig alig volt időm. Az utazós blogok alapján az a benyomásom volt, hogy elég lesz 24-én reggel landolni Cuzcóban, ha a belépőm a Machu Picchura 25-re szól. Ezt gyorsan cáfolta az egyik limai idegenvezetőm, aki az esti pisco mellett pár telefonálással elintézte, hogy várjanak a cuzcoi reptéren, és arra a helyre vigyenek, ahonnan a helyi colectivo (közös taxi) majd elvisz Ollantaytambóba.

Ezt most így olvasva rizikósnak tűnhet, de ez a természetes perui hozzáállás, segítik és figyelnek a turistákra, mivel a látogatók által ott hagyott pénz is segíti őket és a gazdaságot, valahogy úgy, mint Marokkóban, ahol ugyancsak felajánlották a segítséget, kérve és néha kéretlenül is.

colectivo egyébként egy helyi közösségi közlekedési forma, kisbusztól kezdve autóig bármi lehet, ugyanúgy működik, mint egy busz: fizetsz és elvisz a kívánt helyre, közben megtöltik az autót több útitárssal is. Cuzcóból Ollantaytambóig 5 SOL-ba (463 HUF) került a fuvar.

A reptéren több taxis is várakozott, ezt a logikát követve meg lehet kérni őket, hogy Cuzco Ollantaytambó felé vezető kijáratához vigyenek (10-30 SOL maximum), vagy egész Ollantaytambóig, ami 100-120 SOL-ba fog kerülni.

Itt van pár helyi taxis telefonszáma, Whatsappon lehet nekik írni, mindhárommal utaztam már valamilyen szakaszon, kedvesek, jól informáltak, megbízhatóak, és tudnak arról, hogy megosztottam a telefonszámukat:

Yens +51 979 711 662 (angol/spanyol)

Julio +51 944 061 403 (spanyol, és beszédes)

Silver +51 939 093 322 (spanyol, de nem beszédes)

Ollantaytamboból vacsora után a 9.00 órás vonattal (16 USD) mentem tovább Aguas Calientesig, ezen az útvonalon csak vonattal lehet közlekedni, de vannak olyanok, akik bevállalják, hogy a sínek mellett gyalogolva érik el az utolsó települést a romok alatti szurdokban. Három kategóriájú vonat közlekedik ezen a szakaszon: az első nagyon olcsó, de csak a helyiek használhatják, a személyi igazolványokat a felszállásnál ellenőrzik. A külföldiek és a helyi turisták a két másik opció közül választhatnak, annak függvényében, hogy melyikre maradt hely: az olcsó (16 USD körüli ár) a fapados verzió, a megszokott szolgáltatásokkal: vagyis felülsz és várod, hogy megérkezz, közben vásárolhatsz enni-, és innivalót. Ez a vonat csak naponta 2 alkalommal indul, én az este 9 órait értem el, ami miatt későn érkeztem Aguas Calientes-be, és hiába volt ablak a vonat tetején sajnos nem láthattam milyen gyönyörű tájon haladunk. A drágább vonat a luxus panorámás, ahol a szolgáltatásban innivaló, sütemény, divatbemutató és szórakoztató néptánc is van. Utóbbi hangulata hihetetlen: a kilátás pazar, a kiszolgálás színvonalas, a perui hagyományos zene és tánc gyönyörű, akárcsak a különböző népviseletek, amelyeket felvonultatnak. Ha időben vásárolod a jegyet valószínű lesz lehetőséged választani a két opció közül, de sajnos inkább csak a megmaradó jegyek közül válogathatsz, a sok látogató hamar elkapkodja a kedvezőbb árú jegyeket.

Aguas Calientesben az Eco Machu Picchu Pueblo nevű hostelt választottam, nagyon közel van a buszmegállóhoz, tiszta, kedves a személyzet, van forró víz (ez maga a csoda) és hajszárító. A reggeli 5.00 órától van, így enni is van lehetőség indulás előtt, esetleg meginni egy coca teát az émelygés ellen, ha szükséges. Reggel 10.00 óráig kell elhagyni a szobát és kijelentkezni, de van csomagmegőrző és délután zuhanyozni is lehet 5 SOL (463 HUF) ellenében.

(A következő linket használva 10% kedvezménnyel foglalhatsz https://www.booking.com/s/11_6/42125a5e )

A belépő:

A következő közvetítő oldalról vettem a jegyet: https://ticket-machupicchu.com de a Kulturális Minisztérium oldaláról is meg lehet vásárolni: https://www.machupicchu.gob.pe/inicio

Nyugodtan válaszd azt az opciót, amelyik kedvezőbb, mindkettő megbízható!

Ha időben vásárolod (6 hónap) talán esélyed lesz kombinált jegyet kapni a Wayna Picchura is, ahová napi 2×200 személyt engednek fel. A jegyek 2019-től időkorláthoz vannak kötve, a délelőtti jegyek 14.00 óráig érvényesek, függetlenül a belépés időpontjától, vagyis, a reggel 6.00 órás és a 10.00 órás belépő is egyaránt 14.00 óráig érvényes. Mivel ezek új szabályok, ottlétemkor még nem ellenőrizték a kilépés időpontját.

Másik szabály, hogy csak idegenvezetővel léphetsz be, viszont a gyakorlatban ez sem valósul meg. Mivel én először a Napkapuhoz szerettem volna menni csak bent csatlakoztam egy idegenvezetőhöz és csoportjához, miután megnéztem a napfelkeltét. A vezetett csoportok mind lentről, az Őr házától nézik a napfelkeltét.

Ezen kívül nem szabad botot, vagy bármilyen hasonló támasztékot vinni, drónt reptetni, selfie botot vagy gimbalt használni.

Mikor érdemes menni?

Száraz évszakban: márciustól októberig

Belépés: nyitáskor reggel 5.00 vagy 6.00 órakor (szezontól függően)

Szerencsés véletlen, de épp a legnagyobb inka ünnepség, az Inti Raymi (június 24) után érkeztem, emiatt alig volt turista, mivel mindenki Cuzcóban volt a felvonuláson (cserébe láthattam a felvonulást is, pár nappal később ismétlik, tömeg nélkül, helyiekkel). A beszámolók alapján a kora délutáni órák ajánlottak, ha elkerülnéd a tömeget (napi 2200 látogató). Viszont a látvány, amikor a nap első sugarai rávetülnek Machu Picchu romjaira… kihagyhatatlan! Érdemes felkelni hajnali 4-kor.

Mivel a felkelő napot a Napkapuból szerettem volna megnézni busszal mentem ki, hogy a 6.00 órai nyitáskor az elsők között tudjak bemenni (évszakonként változik a nyitás időpontja). Emellett egyedül, a sötétben nem másztam volna meg a hegyet, az Amazonas kapujának számító dzsungelben. A visszafele vezető úton viszont a gyalogos ösvényt választottam, amit nagyon ajánlok, ha a térdeid bírják a lépcsőzést: mivel kevesen járják ezeket az ösvényeket halkan haladva akár nagyobb testű emlősöket is lehet látni, egzotikus madarak és gyönyörű trópusi virágok kíséretében.

Felszerelés és ruházat:

 Machu Picchu 2430 méteren fekszik, ami miatt nem kell tartani a hegyi betegségtől. Ha mégis émelygést éreznél, segít a Coca tea/rágó/cukorka, amit akár a vonaton is beszerezhetsz. Gondoskodj megfelelő mennyiségű ételről és vízről, csak a kijáratnál lehet vásárolni és a jegy csak egyszeri belépésre jogosít fel,.

A nap ilyen magasságban nagyon erős, érdemes védeni a fejet és a bőrt. Ezen kívül a trópusi rovarriasztó is ajánlott. Találkoztam olyan utazóval, akinek egy kis pókcsípés okozott kellemetlenséget, feldagadt bokával kénytelen volt orvosi segítséget kérni, és 2 napig ágyban pihentetni a lábát, viszont a beszámolója alapján az egészségügyi ellátás profi volt.

Egy jó, mindenre kiterjedő utasbiztosítás nélkül én sosem utaznék. Balesetek, kisebb kellemetlenségek a legtapasztaltabb utazókkal is előfordulhatnak, és lehet nem is rajtad múlik majd. Peruban sajnos nagyon magas a közúti balesetek száma, Machu Picchu környékén nagy a földcsuszamlás veszélye, a köderdő tele van csípő/szúró/maró állatokkal, a legjobb túracipő ellenére is előfordulhat a bokaficam, vagy egyszerűen egy gyomorrontás is vezethet kiszáradáshoz. Ezért, és még ezer érv miatt fontos, hogy az utasbiztosításod fedezze ezeket a helyzeteket, és nyugodtan tudj orvosi segítséget kérni szükség esetén, anélkül, hogy a költségeire kellene gondolnod.

Machu Picchu kijáratánál jobb oldalon van egy pecsét, amivel ingyenesen pecsételhetsz az útleveledbe, mementóként, hogy ott jártál.

Útvonal

A bejárattól egy keskeny lépcsősor vezet fel az első kilátóig, innen készült a borítókép is. Egyébként csodaszép tiszta égbolt volt végig, ez a fotó reggel 6.15-kor készült, napfelkelte előtt.

Az irányjelző táblák egyébként mutatják majd az utat (Sun Gate), ami balra kanyarog vissza, felfelé, és felvisz a Napkapuhoz, vagyis az Intipunkuhoz (2700 m). Elméletileg építése idején a nap első sugarai a téli napfordulókor az egyik, a nyári napfordulókor a másik ablakán sütöttek át. De mivel az 1450-es évek óta picit változott a Föld forgásának szöge már nem hajszálra pontos. Ha a Napkaput választod, amíg te a Machu Picchut nézed a hátad mögött kel fel a nap, de június 25-én az első sugarak jobb oldalról vetődtek a romokra, így (évszaktól függően) elcsíphetsz egy kósza napsugarat is, amint utat tör magának a hegyormok mögül. Megéri a korán kelést, és az 1 órás feszített tempójú gyaloglást fel a kapuhoz.

A Napkapu irányába az eredeti Inka úton sétálhatsz, ezt onnan ismered fel, hogy a lépcsőfokok nagyobbak, a felhasznált kövek és a fokok hosszúsága nem annyira szabályosak, és kényelmesebben lehet haladni. Az inkák térdkímélő utakat építettek (nem úgy, mint a hegyről lefele vezető modernkori utak, ami után megtapasztalod a legelső térdfájásod, a megfelelő túracipő ellenére is).

Éppen akkor érsz a kapuhoz mielőtt feladnád. Egy amerikai apa-fiú páros haladt előttem, a fiú hamar visszafordult, az apa pedig a legutolsó kanyar előtt ült le, és mikor utolértem azt mondta, hogy már biztosan nem érne fel a kapuhoz napfelkelte előtt, úgyhogy inkább picit megpihenve ott várja meg. Mivel 2 lépésen múlt visszamentem és intettem neki, hogy induljon, mert csak egy kanyar és egy lépcsősor választja el a céltól.

A Napkapu mögött jön fel az út, amelyen keresztül az Inka Ösvény (Inka Trail) elnevezésű gyalogos túrán közelítik meg Machu Picchut, ez egy 3-4 napos intenzív gyaloglás, a hegyeken át, sátrakban aludva. Az egyik gyalogos túráról ezen a blogon olvashatsz beszámolót: https://inkakektura.blog.hu/2017/08/11/a_salkantay-osveny_es_machu_picchu

Kíváncsiságból néztem meg mi van a kapu épülete mögött, oda jött egy parkőr és mondta, hogy ha sétálok 20 percet abba az irányba, akkor elérek egy kilátót, ahonnan látszik a hegy másik oldala és egy másik szurdok. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy itt mindig ki lehet menni, reggel ott ellenőrzik azok belépőit, akik gyalogosan, a Hidroelectrica felől közelítik meg a helyszínt. A kilátó irányába sétálva hamar utolért a parkőr, aki ment vissza Aguas Calientesig, és még mesélt is a szurdokról, és a hegycsúcsokról, amiket onnan láthattam.  

A Napkapu után érdemes visszamenni és bejárni azt az utat, amit az idegenvezetők is szoktak, kezdve az Őr házától. A kísérő fontos, mert minden kőnek funkciója és története van, például könnyű elsétálni egy fekvő gúla alakú kő mellett, amelyet arra használtak, hogy megállapítsák az égtájak fekvését.

A túra végeztével vissza lehet menni a romokkal szembeni hegyoldalra, és a baloldali egyik teraszra leülni (az Őr házával ellentétes oldalon lényegesen kevesebben fordulnak meg).

További képeket és történeteket találsz itt is:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to top