Erdély Európa

Csodavár: a természet gótikus kapuja

Az előző bejegyzést olvasva hiányérzeted támadhat, hol a vége? Olyan mintha elcsalták volna, igaz? Nem véletlenül! A túra közel sem érhet véget a Ponor-réten, hiszen a legszebb látványosságok csak ezután következnek…

Megközelítés

Hol is vagyunk? Még mindig a Nyugati-Kárpátok kaptatóit másszuk, pontosabban az Erdélyi-szigethegység hegyeit, és szurdokait. Bár a Kárpátok vonulatának ezen része a legalacsonyabb, attól még érezni fogod a friss hegyi levegőt, mivel valahol 1200 méteres magasságban járkálsz.

Egy cél lebegjen a szemed előtt: meg kell keresni a Ponor-réten eltűnő patakot! Ez viszont korántsem könnyű feladat, fel kell kötni a nadrágot, megemberelni magad, mert előtted van még a neheze, s nem a hátad mögött.

Enni-innivaló

A ravaszlyukak után következik az első igazi emelkedő, az ösvény itt végre már fenyvesek között kanyargózik. Légy résen, mert a mohás, süppedős talaj finomságokat és veszedelmeket rejt! Augusztus elejétől érik a havasimeggy (áfonya), és a ritkább kakojza (vörös áfonya), arasznyi örökzöld növényeken keresd az apró lila és piros gyümölcsöket. Közel sem akkorák, mint amit a piacon eladnak neked székelyföldi áfonyaként, hanem akkora, mint a kislábujkád körme. Emellett tartsd nyitva a szemedet, mert vannak málnabokrok és eper is, ezek ismerősek lehetnek.

Más bogyót ne fogdoss, ha nem akarsz csillagokat látni, akármennyire is csalogat a bársonyos piros színével. A gombákat is kerülném a helyedben, kivéve, ha ismerős vagy a vidéken, kucifántos lenne elmesélni, hogy melyik a jófajta galambgomba és kékhátú, a rókagomba pedig úgy elrejtőzik, hogy csak a gyakorlott szem szúrja azt ki.

De van egy, amit még te, kókó turista sem téveszthetsz össze mással: az őzlábgomba. Nevének megfelelően őzike színű, apró fehér foltszerű mintával, nagyon magasra nő, a hosszú szárát pedig gyűrű öleli, ezért hívják gyűrűsgombának is. A lankás részeket kedveli, ott, ahol a juhok legelésznek…és ez lesz az oka annak, hogy esélyed nincs megtalálni: a juhfélék gondolkodás nélkül megeszik!

Ennek a résznek valójában csak az a lényege, hogy te is tudd, milyen gazdag ez a táj, ha szerencséd van, akkor talán meg is kóstolhatod a különleges ízeit, de legtöbb esetben a kincsek rejtve maradnak azok előtt, akiknek idegen e táj. Helyette megannyi arctalan veszély fenyeget.

Ivóvizet pakolj magadnak előre, az út során nincsenek iható vizű, kijelölt források, pedig ez nagy kár. A borvíz errefelé is gyakori, de dolgos kiépíteni, tisztítani, és jelölni…talán majd egyszer erre is sor kerül. Addig viszont a csörgedező patakok vizét, bármennyire is hívogató, arcmosáson kívül másra ne használd, ha nem akarod, hogy utolérjen a sárga szapora.

A gyönyörű dús mohát pedig ne piszkáld! Alatta bújnak meg a kígyók, amelyek közül a vipera mérge megkeserítheti az önfeledt kóricálást.

Fenyők árnyékában

A meredek ösvényt mászva, örülhetsz a hatalmas fenyők árnyékának…nézz fel, és bámuld őket egy kis ideig, legalább 15 évébe telt megnőni ekkorára. A kaptatóra érve lassan újra lejteni kezd az ösvény, és hamarosan kavicsos mezei útra tévedsz. Temérdek ember tárul hirtelen a szemed elé, és Te nem fogod érteni, hogy ezek hogy kerültek ide, amikor előtted senki sem volt az ösvényen?

Aztán rájössz, hogy a negyede útját kényelmesebben is megtehetted volna, mint az itt tömörülő emberek többsége, aki az utolsó kanyarig autóval ment. De ne csüggedj! Te a gógyisabbak közé tartozol. (Nem könnyítem meg a dolgod: nem árulom el mit jelent a gógyis, lehet jó, lehet rossz is…)

Elő a gúnyát!

Innen jön az izgalom! Nem véletlenül torlódott fel itt kisebb tömeg: meredek sziklafalakon vezet tovább az út a mélybe, 950 méterre. A sziklafalon láncok lógnak, azokba kapaszkodva áldod az eszed, hogy végül mégiscsak az ajándék Columbia bakancsodban jöttél, ami nem csúszik, és nem ázik át a sziklafalon csurdogáló talajvíztől.

Hiába van meleg a réten, innentől kezdve magadra szeded a táskádban lapuló ruhát, esőkabátot, hogy meg ne fagyj! És ha szerencséd van, és megfelelő túrafelszerelés van nálad: gondterhelten ingathatod a fejed, szánalommal nézve a többiekre, akik megfelelő öltözet, és cipő nélkül próbálnak lejutni a fő attrakcióig. Őket kis idő múlva látod majd visszafordulni, a hegyek móresre tanítanak mindenkit, aki alábecsüli erejüket! De minden gonoszságot félretéve itt olvashatsz arról, hogyan pakolj furfangosan.

A mélybe vezető út

A jól rögzített vasláncokban kapaszkodva ereszkedsz lefelé, közben vigyázva, hogy alattad ne induljon meg a törmelékes kőáradat, de ha mégis, akkor illik elkiáltani magad, hogy “piátrö”, vagyis kő. Ilyenkor mindenki, aki alattad van megáll, és gondterhelt képpel gyorsan elmormol egy imát, hogy az a kis kavics útközben meg ne indítson magával egy nagyobb szikladarabot.

A veszély elhárultával folytatódik az út, mígnem eléd tárul a kapu felső boltíve. Lélegzetelállító látvány, de neked haladnod kell, jönnek a többiek! Ne aggódj, egészen le nem sokan merészkednek, ott majd csend fogad, a pokol felfedezetlen kapujánál.

A kapu

Csodavár kapuja egyike az Erdélyi-szigethegység több, mint 400 barlangjának, valószínű a leglátványosabb is, viszont korántsem biztonságos, ezért is lehet, hogy feltárását csak 1929-ben kezdték meg, és az utolsó szakasza máig ismeretlen, mivel omlásveszélyes fenyőfa törzsek akadályozzák a továbbjutást, amit a megáradt víz sodort a mélybe.

Biztonságosan a barlang szájáig lehet leereszkedni, onnan csak a merészebbek mennek le a vízig. Csontig hatol a barlang mélyéről feltörő hideg, iszonyatos barlangszaggal párosul, csodálatos érzés! Érdemes fejlámpát is vinni, és betekinteni az örök sötétség birodalmába.

Csattanó

Becsaptalak! Valójában nem is a Ponor-réten eltűnő patakot kerestük. A jóég tudja hol tör az újra felszínre. De ez a zubogó víz, ami a sziklafalból tör elő, és veti be magát a barlang mélyébe, egy hasonló folyam, vagy talán folyamok összessége, amelyet a Pádis karsztvölgyei nyeltek el.

Most kissé boldog vagyok, hogy sikerült idáig csalogatnom téged…vinnélek tovább is, ha jössz, hiszen ez csak a Csodavár kapuja volt, és még a fele útját sem hagytuk a hátunk mögött… Elfáradtál?

Ha nem maradnál le a következő részről iratkozz fel a hírlevélre: Ide kattintva!

Ha kérdésed van, vagy megosztanád az élményed csatlakozz hozzánk:
Facebook oldal:  Landolunk
Facebook csoport: Hurrá, landolunk!
Youtube: Landolunk
Instagram: monivoyage

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük