A szeszélyes Norvég fjordok: Preikestolen

A Lysefjord környékén olyan jól ismert látnivalók vannak, mint a Szószék-szikla (Preikestolen) és a Kjerag, ez a kettő lett volna rövid látogatásunk célpontja is, ha az időjárás közbe nem szól.

A stavanger-i landolás előtt egy nappal jött az e-mail, hogy a vörös jelzés miatt lemondják a Kjeraghoz foglalt túránkat, mivel havazás, eső és erős szél várható, ilyen körülmények között pedig a veszélyes a terep és lezárják az útvonalakat.

Mi erre a megoldás?

Saját szervezésben fedezni fel a tömegközlekedéssel elérhető fjordokat!

Szószék szikla – Preikestolen

A Preikestolhytta parkolót viszonylag könnyű megközelíteni, Stavangerből a Tau-ba tartó komppal és onnan vagy a helyi járatos busszal, vagy a szervezett túrákat árusító Go Fjords és Boreal irodák buszaival lehet eljutni. A kompon árusítanak jegyeket, a helyi buszokra a Kolumbus applikációt használva lehet menetjegyet váltani, a szervezett túrás buszokra akár a sofőrtől is.

Az első kaptatón túllendülve egy könnyebb rész következik, ekkorra már szétoszlik a buszról leszálló társaság is, mindenki halad a saját tempójában. A második szakasz lombhullató erdőn vág keresztül, csörgedező hegyi folyamok, buja zöld fű és moha között vezet végig a jól kijelölt ösvény. Aztán jön a nehezebb rész, a szurdokon és hegyeken kanyargó ösvény, ami végül a hegytetőn vezet tovább egész a szikláig.

Egyébként nem nagyon megerőltető a túra, a 4 fős kiscsapatunknak nem is lett izomláza utána, pedig vegyes volt a felállás, ha a kondíciónkat nézzük. Összehasonlításként a Szószék-sziklához 183 emeletnyit és 14 km-t, míg a Machu Picchuhoz csak 168 emeletnyit, de 16 km-t másztam, utóbbi után két napig kedvem lett volna kerülni a hosszabb lépcsőket (ha Cuzcoban máshogyan is meg lehetett volna közelíteni a látnivalókat).

Kilátás

Ilyen misztikusan felhőbe burkolózva nem sokan láthatták még a sziklát, októberig, amíg nyitva van az útvonal, általában sokkal jobb az idő. Ha nagyon a szélére álltunk, akkor épp látszott egy sávban az alattunk 640 méter mélységben lévő tenger, egyébként semmi más. A köd mellett a hirtelen, és nagy erősséggel a semmiből megérkező esőhullámok nehezítették a fel- és lejutást. Egy-egy ponton kapaszkodni kellett, hogy megőrizzük az egyensúlyunkat. Az esőcseppeket pedig olyan erősséggel fújta az arcunkba, hogy egy ponton felmerült a kérdés, hogy már jégesővel van-e dolgunk. Voltak olyan részek is, ahol az esőcseppeket felfele fújta a szél.

Egyébként ezt leszámítva csak a visszafele úton áztunk el, hála a jó felszerelésnek, ami ide elengedhetetlen.  

A csalódottságot leszámítva, hogy nem is láthattam semmit elégedett vagyok magunkkal… hihetetlen, hogy ilyen körülmények között senki sem a visszafordulást javasolta, hanem végig kitartottak. És nem mi voltunk az egyedüliek, több magyar utazó is hasonlóan elszánt volt!

Jártál már a Szószék-sziklánál?  Ha mesélnél az élményeidről, csatlakozz a facebook csoporthoz:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to top